Alapvetően bármilyen környezet lehet fejlesztő hatású. Ha a szenzoros integráció a normális fejlődéshez tartozik, akkor egy normál környezet elegendő. Azoknak a gyerekeknek, akik szenzoros diszfunkciókkal élnek, sok ilyen irányú ingerre lenne szükségük, de ezek általában hiányoznak. Ahhoz, hogy a lemaradásaikat behozzák, fontos, hogy megfelelő terem, megfelelő kihívásokkal. Ahhoz, hogy az eszközök elférjenek, és egyszerre több terapeuta, több gyerekkel is tudjon dolgozni, nagy hely szükséges. Minden eszköz, amit a terápia során használunk, megfelel a természetes környezet valamilyen helyzetének, viszont figyelembe veszi a gyermekek magasságát, súlyát. A terápiás környezetet úgy kell kialakítani, hogy az gyorsan változtatható legyen az aktuális helyzetnek megfelelően, és a legfontosabb, hogy ne legyen balesetveszélyes.

Schaefgen négy kategóriába osztotta a terápiás eszközöket. Vannak függő eszközök (a vesztibuláris ingerlésre), mozgó eszközök (az egyensúly, balansz fejlesztésére), statikus eszközök (mászáshoz), és mobil eszközök (multiszenzoros ingerek biztosítására).

A függő eszközöket tovább lehet differenciálni attól függően, hogy horizontális gyorsulást, forgómozgást, vagy változó irányú gyorsulást biztosít. Ennek megfelelően alkalmazhatunk lóhintát, laphintát, trapézt, - békahintát, függőágyat, egy ponton függesztett laphintát, - békahinta gumikötéllel, körtehinta.

A mozgó eszközök segítenek a poszturális kontroll fejlesztésében, gyorsulást biztosít, de egyensúlyérzéket feltételez. Ezek az eszközök állnak leginkább a gyerekek rendelkezésére a mindennapok során: bobó-car, futóbicikli, háromkerekű bicikli, gördeszka.

A statikus eszközökön való mászás nagy kihívást jelent a gyerekeknek, és ezek kevésbé elérhetők számukra. (Padok, asztalok, létra, kötélpálya, esetleg mászófal) Minden eszközt úgy kell elhelyezni, hogy ne okozhassanak sérülést.

A mobil eszközök egyenes és körkörös irányú ingerlést is biztosíthatnak, mint például a gördeszka lejtővel és valamilyen lehetőséggel, ahol a gyerek fel tudja húzni magát. Változó irányú mozgást biztosít a terápiás labda, a trambulin, stb. A különböző matracok, Thera szalagok, szivacsok, párnák, speciális vibráló eszközök, súlyok pedig a mély taktilis ingerek érzékelésének a javítására alkalmasak.

Terápiás anyagokat választhatunk a természetes környezetből is. Ezek ugyanúgy érzékszervi, szenzoros tapasztalatokat, a felfedezés lehetőségét kínálják, ezzel javítva a manipulációt. Ilyen eszközök a víz, a jég, a homok, a gyurma, a tészta, az agyag, a tűz (nagy körültekintéssel használva!!!), a papír, a festék, a fa. Az anyagok segítségével szenzoros tapasztalatot szereznek, koordinációra van szükségük, és természetesen kísérleteznek. Emellett vannak olyanok, amelyek térbeli, kreatív információkat is nyújtanak.

Általánosságban elmondható, hogy minden eszköz használatánál figyelni kell a biztonsági előírásokra. Az eszközök rögzítésére, a balesetveszély megelőzésére, a folyamatos ellenőrzésre (pl. kampók, elektromos eszközök). A terápiás környezet kialakításakor figyelembe kell venni, hogy a gyermekek igényeihez alkalmazkodjon mind méretben, mind eszközválasztásban, mind motivációban.

In: Szőke Melinda: Szenzoros integráicós terápiában használt klinikai megfigyelések alkamazhatósága (Szakdolgozat, 2010. ELTE BGGyK)